Minden a kaukázusi juhászkutyákról

A kőkemény kaukázusi juhászkutya

Régen és a természeti népeknél még ma is működik a Darwin által is megfogalmazott természetes szelekció. Nos, a kaukázusi juhászkutya a szinte tökéletes példa Darwin elméletére. Ez a fajta évszázadokon át komoly őrző-védő munkát végzett az ember mellett. Amelyik nem tudta ellátni feladatát, nem volt képes megbirkózni a körülményekkel, az vagy elpusztult, vagy a gazda likvidálta. Csak az az eb maradhatott életben, amelyik a legrátermetebb, legéletképesebb volt. Sosem volt feladata állatnyájak terelése, sem vadászat, sokkal inkább a gazda, a birtok, az állatok, a tulajdon védelmezése. Bizony, a zordon vidéken nem egyszer kellett a kutyának farkassal, de akár medvével is megküzdenie, mindemellett sokszor igen kemény időjárási körülményeket is el kellett viselnie. Hatalmas termete tiszteletet parancsoló, de tekintete is metsző, elszántságot és bátorságot sugárzó. Ember nem volt, aki zargatni, meglopni merte volna azt a gazdát, akinek birtokát egy ilyen kutya védelmezte.

Az Észak-Kaukázus „kavkazkaja ovcharka” néven ismert kutyafajtája szerencsére igen sokáig emberi okoskodástól érintetlenül tudott létezni. Szűkebb hazájában, az Észak-Kaukázus országiban, Azerbajdzsánban, Örményországban, Grúziában eldugott, városoktól távoli vidékeken élték a kutyák mindennapjaikat, végezték munkájukat. Az eltérő földrajzi adottságok, a különböző klímájú területek eltérő küllemi adottságokkal bíró kutyákat hoztak létre, de karakterében, keménységében, jellemében, funkciójában hasonlítanak egymásra.

Már az I.e. első században egy Tigran nevű örmény cár is alkalmazta a kaukázusi juhászkutya ősét háborúban, mégpedig a római légiók ellen. Olyannyira híresek és hírhedtek voltak keménységükről és kitartásukról ezek az ebek, hogy később a cári Oroszország hadserege is használta őket, mégpedig az orosz.-török háború idején. Ekkor több kutyát is besoroztak a hadseregbe, de később, a szovjet időkben sem volt ez másként, hiszen a neves Vörös Csillag kennel látta el kaukázusi juhászkutya „alakulattal” a Vörös Hadsereget, mely még a berlini fal védelme során is e rettenthetetlen ebeket alkalmazta.

Kaukázusi juhászkutya napjainkban

A magabiztos, kemény karakterű, igen bátor, ám erősen önálló kaukázusi juhászkutya nem való mindenkinek. Egy kaukázusi juhászkutya tartása nem kis felelősség és nem játék, hiszen ez a fajta állandóan csőre töltött fegyver. Bizony olyan erős őrző-védő hajlammal bír, hogy saját tulajdonát (gazdáját, birtokát) védelmezve akár agresszív és kegyetlen is tud lenni. Bár a családtagokkal szemben toleráns, de gazdának csak egy embert fogad el, így egy családi veszekedés is drámába torkollhat, ha a gazda nem elég határozott és keménykezű.

A természetes szelekció a mai modern világban nem igazán működik. A tenyésztők általában nagy igyekezettek az összes kölyköt megtartják, felnevelik. Ilyenkor igen nagy rajtuk a felelősség, hogy a nem megfelelő karakterű utódok sorsáról döntsenek, ahogy abban is, hogy csak megfelelően határozott, kutyához értő, a kölyök szocializációját szigorúan vállaló gazdához adja a kaukázusi juhászkutya kölyköket.

A kaukázusi juhászkutya helye a családban

Ez a hatalmas mackó bizony nem szobakutya, nem ágyban alvó plüssmackó, még ha hatalmas bundája miatt annak is néz ki. Igényli a nagy teret, a szabad mozgást, és bizony fontos számára, hogy feladata is legyen. A nevelését már apró kölyökkorban kell megkezdeni, és mindent időben meg kell neki tanítani, amit szeretnénk, hogy felnőttként tudjon. Az egyéniségét megtörni nem szabad, de a fegyelmezés mindig határozott legyen, sosem kemény. A kaukázusi juhász nem való erélytelen, lágy gazdának, mert igen hamar átveszi a falkavezéri szerepet, és abból bizony a hatalmas, kirobbanó erejű kutya mellett csak baj származik. A kaukázusi juhászkutya szocializációja egy életen át tartó folyamat, mert bár ösztönösen képes különbséget tenni a valós veszély, fenyegetés és a jóindulatú közeledés között, e képességét csak megfelelő nevelés mellett tudja igazán jól kamatoztatni.

A kaukázusi juhászkutya tartása

A kinti tartás ellenére fontos a kaukázusi juhászkutya számára, hogy a család  tagjának érezhesse magát, így a rendszeres, nagy séta, a játék, a vele való foglalkozás elmaradhatatlan része kell legyen a napnak, a család programjának. Mivel munkaigényes fajta, lényeges, hogy legyen meghatározott feladata, és bizony kutyaiskolába is kell vele járni. Bizony, a kaukázusi juhászkutya esetében ez nem csak egy választható opció, hanem elkötelezettség.

A kaukázusi juhászkutya, bár kinti kutya, rendszeres szőrápolást igényel. A tömött, rendkívül sűrű, ám puhább szőrszálakból álló aljszőr könnyen csomósodik, és a fedőszőr is általában félhosszú. Emiatt a kutya szőrét rendszeresen, azaz hetente legalább egyszer ki kell fésülni és kefélni, de vedlési időszakban, amikor a sűrű aljszőrt elhullajtja, ennél gyakrabban sem árt. Fürdetni nem szükséges.

Etetése nem bonyolult feladat, mert bár hatalmas termetű kutya, nem igényel extra ellátását. Persze arra figyelni kell, hogy kiváló minőségű eledelt kapjon, de ebből a méreteihez képest meglepően kevés is elég neki a jó kondícióhoz. A növekedési időszakban különösen ügyelni kell a kiegyensúlyozott etetésre Jó hír, hogy a kaukázusi juhászkutya egyáltalán nem válogatós fajta.